A szarvasmarhatenyésztésben az újszülöttkori hasmenés súlyos gazdasági veszteségeket okozhat a magas elhullási arány, a kezelési költségek és a vele járó esetleges elmaradás miatt.
A hasmenésért több fertőző kórokozó is felelős, amelyek egyazon borjúnál egyidőben, vagy akár egymás után is előfordulhatnak, ami megnehezíti a pontos azonosításukat.
Alapvetően Escherichia coli, de találhatunk Salmonella, Clostridium, Yersinia vagy Campylobacter nemzetségbe tartozó baktériumokat is.
Ezek elsősorban rotavírusok, koronavírusok és BVD vírusok. Togovírusokat és calicivírusokat is izolálnak néha.
Például Cryptosporidium parvum, Eimeria sp., Giardia sp., Strongyloides sp. A kriptosporidiumok a leggyakrabban azonosított paraziták.
Ezekhez a fertőző okokhoz hozzáadódhatnak táplálkozási okok is, amelyek a túl magas zsírtartalmú, vagy a túl nagy mennyiségű vagy túl alacsony hőmérsékletű tejpótló itatáshoz kapcsolódnak. Az élelmiszerekkel összefüggő hasmenés fehér színű és gipszes állagú. A borjú kevéssé vagy egyáltalán nem dehidratált, de a borjú gyengülésével elősegíthetik a fertőző vagy parazitás hasmenés megjelenését.
A fiatal borjak bélgyulladásának előfordulása kockázati tényezők kombinációjából adódik. A megelőzés ezért e tényezők ellenőrzését igényli.
Bár a borjak immunrendszere születésüktől fogva működőképes, az aktív immunvédelem csak néhány hét elteltével alakul ki. A passzív immunitás kolosztrummal történő átadása ezért lényeges lépés, amelynek az élet első óráiban kell megtörténnie. Az újszülött borjú a kolosztrumon keresztül olyan antitesteket vesz fel, amelyeknek meg kellene védeniük a hasmenést okozó fertőző ágensekkel szemben: gyakori azonban, hogy a borjú nem rendelkezik elegendő védelemmel ezekkel az ágensekkel szemben, vagy azért, mert a felvett kolosztrum mennyisége nem elegendő, vagy mert a kolosztrum rossz minőségű. A teheneknek a vemhesség alatt az újszülöttkori hasmenés kórokozói ellen történő immunizálása javítja a kolosztrum minőségét, különösen az említett kórokozók ellen.
Az ellési és elhelyezési helyiségek higiéniája nagy szerepet játszik a fertőző nyomásban, valamint a különböző korú borjak együttélése, mivel az idősebb állatok olyan kórokozókat terjeszthetnek, amelyek valószínűleg megfertőzik a fiatalabbakat. A tejelő borjak esetében jó megoldás az egyéni ketrecek használata az élet első heteiben, amelyekkel elkerülhető a baktériumok túlzott terjedése, különösen az újszülött borjak esetében, amelyek a legérzékenyebbek.
Az anyák étrendje, különösen a vemhesség utolsó harmadában, döntő fontosságú a borjak egészsége szempontjából. A takarmány energia- és nitrogéntartalom arányának optimálisnak kell lennie; külön figyelmet kell fordítani a makro- és nyomelemekkel, valamint a vitaminokkal való kiegészítésre is.